Sorstársak - vélemények

Érzelmileg hatásos írás, kíváncsi vagyok, szakmailag mennyire helytálló.

Saját esetem jut eszembe erről a novelláról, mert mindkét gyermekemet meg kellett vizsgáltatni, hiszen a jóféle óvodai vezetés megállapított ezt meg azt a fejlődési akadályaikról. Végül mindkét esetben az ellenkezője derült ki, így értetlenül állok a "jelenség" előtt. Sajnos olyan sablonizált társadalmat határoztak meg az Unióban, melyekben a gyerekek fejlődését különböző tesztek segítségével felmérik, majd javaslatot tesznek a továbbiakra. Persze ekkor már, mint szülő, rágom a saját nyelvemet, hogy mi a fészkes fenéért kell szakemberhez vinnem a fiamat, csak mert a Super Mariot rajzolgatja mindenhová? Most álljak neki én is pofonokat osztogatni? Mit nem lehet azon megérteni, hogy az egyik gyerek gyorsan, a másik lassabban fejlődik?

Természetesen a fogyasztói-adófizetői társadalmat már kölyökként belénk kell nevelni, és annak is fára kell másznia, aki elefánthoz hasonló talentumokkal van megáldva. Ez az egész számomra egy szürreális agymosás, és ennek sok helyen a gyerekek a legnagyobb vesztesei. Minket meg újgenerációs szülőknek bélyegeznek meg, akik nem tudják már tiszteletre nevelni a saját fiainkat.

Tetszett a novellád! Aktuális a maga sajátos, kissé elvont stílusában.