Elektro Harcos - vélemények

A valóság valóban az egyik legrosszabb dolog, ami túltesz bármilyen horror-fantáziánál. Írás szempontjából, viszont vannak merészebb területek is, amelyeknél már érdemes figyelembe venni, kinek is írjuk, vagy milyen közönséget célzunk meg vele. Ilyenkor előfordulhat az is, hogy olvasót vesztünk ezek miatt, vagy épp fordítva. Én mindenevő vagyok horror terén, de mióta családos ember lettem, vannak témák, melyek fojtogatnak, "kényelmetlenséget" okoznak. Bár már Idával elmélkedtünk azon, hogy egy vidéki horrorírónak mennyire kellene vállalnia például a személyazonosságát a szülőfalujában, de engem tuti meghurcolnának, ha gyerekkínzó novellákkal sokkolnám a falu lakóit. Áh, ez fogas kérdés, és talán személyre szabott a válasz is. Ki tudja

A novellában szereplő gyerekek inkább már kiskamaszok, de nyilván értem, és megértem, ha bárkit zavar, vagy felháborít, ami ebben velük történik.

Az író világlátása (eddigi alkotásait olvasva) számomra elég egyedi, és akárcsak a többi novellájában, ebben sem tér el túl sokban a valóságtól, csak csavar párat az alapszituáción, némileg kisarkítja a dolgokat, hogy a végén az olvasó elképedve álljon a novella végén, hogy "Akkor most mi a retkes lópénisz történt?"

A nosztalgia ugyan benne van ebben (is) – hiszen gyerekként nem is igazán volt kis hazánkban más lehetőségünk hasonló élményekhez jutni –, és könnyen el tudom képzelni, hogy egy alternatív valóságban, egy párhuzamos világban így alakultak a dolgok. Kellemetlen? Zavaró? Gyomorforgató? Felháborító? Lehet. De ha jobban belegondolunk, a valóság sokszor talán még ennél is sokkal rosszabb, legyen szó betegségről, gyermekekkel, nőkkel való bánásmódról, vagy épp arról, hogyan is zajlott, vagy épp zajlik egy háború.

Sokszor családon belül történnek olyan dolgok gyerekekkel (lásd: Münchausen by proxy szindróma), amelyek napvilágra kerülve döbbenetesek.

Azt gondolom, Nincs fájóbb dolog, mint a valósággal szembesülni.

A gyerekekkel való erőszakoskodás bármilyen formája sokunkban ellenszenvet vált ki. Főleg olyannak, akikek van. Ettől függetlenül több profi író is ábrázolta már az efféle szituációkat, és a filmipar se volt sok esetben kegyes a kicsikhez. Személy szerint próbálok semleges maradni, ha ilyen dolgokról olvasok, vagy látok bármit, de ez egyre nehezebben megy. Írásodat öncélúnak tartom, ami nem feltétlenül azt jelent, hogy rossz. Ezt mindenki maga dönti el.

Egyébként szerettem Dévényi Tibi bácsi betelefonálós műsorát, amiről mintáztad a novelládat. Meg úgy mindent, amit Tibi bácsi csinált. Mai napig hatalmas figurának tartom, egyedi jellemnek.

Üdv Geri