Hála

Szépirodalom / Novellák (494 katt) Ann Heart
  2022.12.11.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2022/12 számában.

A tükör előtt állva illegette magát. Minden oldalról megnézte, hogy áll rajta a kosztüm, mely az egyik kedvence volt. Találkozóra volt hivatalos barátnőjével, melyet már nagyon várt. Fejére tette fehér kalapját, mely alól aranyszőke lokniai csigáztak vállára. Miután elégedettséggel töltötték el a látottak, felkapta a fotelből fehér, bőr retiküljét, melyből előkészítette napszemüvegét, hogy az utcára kilépve mögé rejthesse szemét, megvédve a káros sugaraktól. Karórájára pillantva látta, hogy még több mint fél órája van, de mindig szeretett előbb ott lenni, minthogy őrá várjanak. Gyalog ment a megbeszélt helyre, mely nem volt más, mint a két saroknyira lévő De Palma kávéház. Ez volt az egyik kedvenc helye, előkelően díszes berendezése, a kellemes hangulat és nem mellesleg Pierre a pincér miatt, aki kedvességével mindig lenyűgözte. Magassarkú cipőjének kopogása felkeltette a férfiak figyelmét és azon nőkét, akik megvetéssel elegyített irigységgel néztek végig rajta.

Ahogy a találkozó helyszíne felé haladt, egy alakon állapodott meg a tekintete, aki egy koszos, rongyos farmerban és egy szakadt olívzöld színű pólóban vizsgálta az előtte lévő szemetes konténer tartalmát. Üvegek és fém dobozok után kutatott, melyet egy szemeteszsákban gyűjtött. Elfintorodott a látványtól. Nem értette, hogy miért csinálják ezt ezek a szerencsétlen ágról szakadtak, ha egyszer elmehetnének dolgozni is. Mindig is megvetette az utcán élő mihaszna, naplopó népet. Miközben az alakkal volt elfoglalva, egy erős rántást érzett bal karján, de mire reagált volna, már késő volt. Táskája egy idegen férfi kezében volt, aki sebesen elinalt vele a sikátor mélyére.

– Segítség! Tolvaj! – kiáltotta kétségbeesésében. Azt sem tudta mit csináljon, az ájulás kerülgette ijedtében és tehetetlenségében.
– Mi történt hölgyem? – kérdezte egy arra járó férfi.
– El… valaki ellopta a táskámat. Csak úgy lerángatta rólam. Fényes nappal. Mindenem benne van.
– Hívja a rendőrséget! – adta a tanácsot az idegen.
– A mobilom is a táskában volt. Nem régen vettem. A legújabb gyártmány. - tört ki könnyekben. Annyi pénzem sincs, hogy az utcai telefonfülkéből felhívjam.

A férfi táskája zsebébe nyúlt, hogy elővegye sajátját, felajánlva az ominózus eset bejelentésére, de ekkor egy szakadt ruhában lévő ember lépett melléjük zihálva.

– Elnézést! Ez a táska az Öné? – kérdezte a hajléktalan férfi.
– I…igen, de … – hebegett a nő.
– Egy fiatal férfi futott el vele, de sikerült utolérnem. Elláttam a baját, egy életre megemlegeti, elhiheti – nyújtotta a fehér táskát.

A nő gyorsan elkapta kezéből és első dolga az volt, hogy megnézze minden benne van e. Megnyugodva tapasztalta személyes értékeinek hiánytalan meglétét. Mindeközben a hontalan visszatért eredeti dolgához és a másik idegen is magára hagyta. Hálát érzett a férfi iránt, ha ő most nincs itt, akkor valószínű búcsút inthetett volna holmijának. Elővette pénztárcáját és kivett egy száz dollárost, hogy ezzel köszönje meg a férfinak a segítségét.

– Uram! Szeretném, ha elfogadná! – nyújtotta a papírpénzt.
– Köszönöm, de nekem nem kell. Ha szeretne segíteni, akkor a Mi Egyházunk árváinak adományozza, kérem.
– De… – rökönyödött meg. Nem erre a válaszra számított.

Állt egy darabig a férfit nézve, majd mivel még volt tíz perce a találkozóig, elindult a templom irányába.


2022. 11. 25.

Előző oldal Ann Heart