Vérvörös éjszaka
A hófödte vidéki úton egy fekete Scout terepjáró hasított végig. Fényszórói sárga lángcsóvaként vájtak utat a sötét éjszakában, miközben a szél erősen szórta a hópelyheket. A volánnál egy csapzott hajú, borostás férfi ült, szemei vérben forogtak, szájából egy félig szívott cigaretta lógott ki. Fáradtan, le-lecsukló fejjel próbálta az úton tartani járművét. Bal kezével félrecsapta hosszú szárú barna szövetkabátját, majd megtapogatta a mellkasát. Miután végzett, kifejezéstelen arccal vette tudomásul, hogy kézfejét vér borítja. Sok vér.
Visszatette kezét a kormányra, nagyot szívott a cigarettájából, majd az anyósülésről felvett egy whiskeys üveget. A csikket elnyomta az autórádió alatti hamutartóban, majd nagyot kortyolt az üvegből. A whiskey végigégette a torkát, de le sem tagadhatta volna, jól esett neki. Az üveget visszadobta az anyósülésre, majd kotort magának egy újabb cigit. Miután rágyújtott, bal kezével ismét megtapogatta a mellkasát. A vérzés nem állt el. Miért is állt volna? Három mély karmolás díszítette, melyek majdnem a gyomráig nyúltak.
„Mázli, hogy egyáltalán túléltem” – gondolta a férfi.
Alig bírt koncentrálni a vezetésre, legszívesebben becsukta volna a szemét, hogy megpihenjen.
„Nem szabad! Még nem vagy biztonságban! Messzebbre kell jutnod!” – gondolta.
Elhúzott egy tábla mellett. A következő város Paradise Falls, még négy mérföld.
„Csak addig tarts ki!” – gondolta.
Jobb kezével átnyúlt a hátsó ülésre és maga mellé tette sporttáskáját. Kinyitotta és fél szemmel gyorsan végigfutott a tartalmán. Két darab 9 mm-es pisztoly, egy sörétes puska és egy lefűrészelt csövű vadászpuska. Alattuk több doboznyi lőszer.
„Talán elég” – gondolta.
Megtapogatta jobb csípőjét. Egy pisztolytáskában ott pihent egy revolver. Átnyúlt a bal oldalára, ott egy ezüst pengéjű vadászkés lógott. A férfi elégedetten bólintott, elnyomta a cigarettáját, és ivott egy újabb korty whiskey-t. Nagyot nyelt, engedte, hogy az ital végigmarja minden porcikáját. Úgy érezte, már csak ez tartja életben. Bekapcsolta a rádiót és megállapodott az első normálisan fogható állomáson.
„Itt a december emberek! Lassan lezárul ez a csodás ’82-es év, de addig is ünnepeljünk, hiszen nemsoká karácsony! Hoztam is nektek egy csodálatos nótát, mely méltó útitársként szolgálhat ezen a havas estén!” – majd miután befejezte mondandóját a műsorvezető, elindult a Deep Purple Hush című száma.
„Nem is rossz!” – gondolta a férfi, majd rágyújtott egy újabb cigire.
* * *
A csillagokat eltakarták a sötét felhők, az erős szél fehér ködként kavargatta a havat. Ebben az ítéletidőben próbált talpon maradni Travis Russel, miközben az előtte álló téglaépület bejáratát próbálta megközelíteni. Szolgálati járőrautóját az épület előtt szétterülő parkoló legtávolabbi pontján hagyta maga mögött, ez nem bizonyult a legjobb döntésének. De úgy volt vele, a téli hideg levegő hátha kicsit felrázza gondolatait. Rendőrzubbonyát már elfedték a kövér hópelyhek, baseball sapkáját mélyen az arca elé húzta, hogy a csípős levegő ne találjon rajta sok fogást. Lába alatt ropogott a hó, lábfeje gond nélkül merült el a fehér szőnyegben. Feje felett erős fényű piros neontábla égett „ Ash bárja” felirattal.
Nagy léptekkel feltáncolt az előtte álló járdára és bal vállával erősen meglökte a tölgyfából készült ajtót. Ahogy belépett a félhomályos bárba, rögtön megcsapta orrát az olcsó sör és a cigifüst szaga. Megrázta magát, sapkájával lesöpörte vállait és két asztalt maga mögött hagyva el is ért a pulthoz.
– Szevasz, Travis! Indul a decemberi műszak? – kérdezte a pult mögött álló férfi. Piros kötényt viselt a bár nevének feliratával, alatta kék kockás ing. Ráncos arcán félmosoly ült, őszülő haját némi fekete festék segítségével próbálta elfedni, de füle felett már megjelentek korának ismertetőjegyei, a dús fehér hajszálak.
– Helló, Ash! De még hogy indul! Kérnék is egy sört meg egy löket whiskey-t. Mindkettőt a legolcsóbból! – nevetett Travis, majd helyet foglalt a középső bárszéken, pont a csapossal szemben.
– Már intézem is!– mosolygott vissza a csapos, majd egy korsót vett a kezébe és megnyitotta felette a sörcsapot.
Míg Travis az italára várt, körülnézett. Mögötte két középkorú figura hevesen vitatkozott valamin, miközben sört kortyolgattak. Baloldalon a biliárdasztalnál három fiatal srác próbálkozott a golyókkal, nem sokkal mellettük egy lerobbant tag a zenegép melletti sarokban ücsörgött és a poharát nézegette.
– Nem valami gazdag felhozatal ez Ash – mondta gúnyosan Travis, majd visszafordult a csapos felé. A pulton már ott állt a korsó söre sűrű habbal a tetején, mellette egy kis pohárban whiskey. Már a színén látszott, hogy Ash nem a prémium kategóriából választotta.
– Ezzel kell beérnünk. Úgy tekints erre a brigádra, hogy reggelig itt lesznek veled együtt – mondta Ash, majd magának is töltött egy kupica olcsó whiskeyt. Mögötte egy két méter hosszú tükör volt felszerelve a falra, hogy háttal is rálásson a bár nagy részére és annak vendégeire. A tükör előtt kéken villódzó italreklámok foglaltak helyett, alatta pedig megszámlálhatatlan mennyiségű üveg, whiskey-k, vodkák, rumok.
– Félre ne érts, ez a nekem való hely! – mondta Travis, majd koccintott Ash-el és lehúzták a whiskeyt. Ash faarccal csapolt magának is egy sört, miközben Travis köhögött párat a váratlanul erős ital hatására, majd belekortyolt a sörébe.
Ash is nagyot húzott a söréből.
– Na és mi újság? Remélem a pisztolyodat a kocsiban hagytad! – mondta mosollyal az arcán Ash, de szemén látszott, komolyan beszél.
Travis letekintett magára és végigmérte kék rendőrzubbonyát és üres pisztolytáskáját. Visszanézett Ash-re.
– Persze, ne tévesszen meg a látszat. Nemrég végeztem a műszakkal, gondoltam rögtön idejövök behavazódni a díszes társasággal – nevetett Travis majd újabb korty sört öntött magába. – Mostanság nem szeretek otthon lenni. Lindsey nélkül üres a ház.
Ezt a mondatot nem gondolta át Travis, nem akart a magánéletéről panaszkodni. Komorság jelent meg az arcán.
– Sablonos duma ez, de túl leszel rajta haver. Még pár hete a szakítottatok, idő kell, hogy begyógyuljanak a sebek – mondta Ash.
Travis nagyot húzott a söréből. Hirtelen nem tudta, hogy reagáljon, nem akarta ezt a témát feszegetni. Be akart rúgni, mint a szamár, és kész. Ismét nagyot húzott a söréből, és érezte is, hogy az ital a fejébe szállt.
„Emiatt a dög meleg miatt érzem már most a piát” – gondolta Travis, majd megszólalt:
– Áh, basszameg, az én hibám az egész. Nem kellett volna ragaszkodnom ehhez a szar melóhoz és el kellett volna mennem vele Bostonba – csóválta a fejét Travis, majd a maradék sörét is elfogyasztotta.
Barátnője, Lindsey Bostonban kapott állást egy népszerű ingatlancégnél, ami nem csak a nagyvárosi élet émelyítő szépségével kecsegetett, hanem magas fizetéssel is. Remek kiugró lehetőség Paradise Falls poros utcáiról. Travis szerette Lindsey-t, már több mint három éve együtt voltak. Kapcsolatuk nem volt zökkenőmentes, de hát semmi sem tökéletes, nem igaz? Travis rengeteget dolgozott, fizetése viszonyt egyenesen röhejes volt. Sokat veszekedtek a pénz miatt, de ez már csak ilyen. Emellett Travis előszeretettel látogatta Ash bárját, hiszen a rendőrőrsön felgyülemlett feszültséget csak nem vihette haza.
Aztán megtörtént a legrosszabb. Lindsey megunta a monoton, kisvárosi életet és jelentkezett az ingatlancéghez Bostonba. Pár napra rá már jött is a telefon, az állás az övé, lakást is biztosítanak számára, amíg talpra nem áll anyagilag. Lindsey sokáig kérlelte Travist, tartson vele, csatlakozzon a bostoni rendőrséghez, ott jobb a pénz, több a lehetőség, a kezdeti nehézségeket majd megoldják idővel.
Travis hezitált, szeretett volna a szerelmével tartani, de Paradise Falls visszahúzta. Itt vannak a barátai, a munkája és a lakása. Hiába ábrándozott arról gyerekként, hogy majd nagyvárosi zsaru lesz, megrémisztette ez a nagymértékű változás. Nemet mondott. Maradt.
Hogy igazából miért? Nem szerette eléggé Lindsey-t? Nem merte hátrahagyni szürke, de biztonságos életét? Ezek a kérdések gyötörték Travist, miközben kért egy újabb korsó sört.
– Na idefigyelj haver! – kezdte Ash, miközben csapolta az újabb korsó sört. – Még nem késő. Hívd fel, menj utána, jobban jársz. Nehogy itt maradj ezen a lepratelepen. Mi vár Paradise Falls-ban? Szar fizetés, magány, aztán egy lepukkant csehóban találod magad, kiüresedve, ahogy piát szolgálsz fel a bebaszott kuncsaftoknak. Kell ez neked? – kérdezte Ash, majd átnyújtotta Travisnek a sört.
– A francba, Ash! Most beletrafáltál, hát mindig is erről álmodtam!
Travis nagyot nevetett, Ash követte a példáját.
– De komolyan, lehet igazad van. Holnap reggel lehet teszek egy próbát – mondta Travis és meghúzta a sörét.
– Azt jól teszed, haver. Reméljük, addig helyrehozzák a vonalat, mert már egy órája itt süket a telefon – mondta Ash és oldalra pillantott, ahol egy ajtó állt, rajta kis ablak. Az ajtó kinyílt és egy fiatal srác bukkant elő, aki Ash mellé lépett.
– Előkészítettem a hozzávalókat, főnök – mondta a srác.
Ash bólintott, majd intett a fiatal fiúnak, hogy elmehet.
– Mi készül ott hátul? – kérdezte Travis.
– Összeütök egy adag chilit a jelenlévőknek. Hosszú éjszaka lesz, nem akarom, hogy itt legyenek rosszul ezek a marhák. Már ne vedd sértésnek! – mosolygott Ash.
Travis legyintett, majd belekortyolt sörébe.
– Lehet én is benevezek majd egy tányérra, hogy jobban bírjam a piát – nevetett Travis.
– Ez a beszéd!– csettintett Ash.
Ekkor megszólalt a zenegép, és elindult a People Are Strange a The Doors-tól. Travis és Ash egymásra néztek, majd folytatták az iszogatást. A biliárdjátékosok hangosan káromkodtak, majd néha-néha nagyot nevettek egymáson, a sarokban üldögélő tag még mindig üres tekintettel bámulta poharát. A Travis mögött ülő férfiak elmélyedve beszélgettek, miközben nagyokat kortyoltak italukból.
Odakint már tombolt a hóvihar, baljósan fütyült a szél, miközben a hegyekkel körülvett Paradise Falls városkáját egyre mélyebbre temette a fehérség. A bár önfeledt hangulatát a bejárati ajtó lassú, nyikorgó hangja egy pillanatra elnémította.
Mindenki felkapta a fejét és várta, ki fog belépni a füsttől ködös, félhomályos kocsmába. Még a maga elé meredő tag is a bejárat irányába fordította tekintetét.
Egy hosszú, térdig érő barna kabátot viselő férfi támolygott be helyiségbe, bal vállán egy sporttáska. Szemei bevéreztek, ápolatlan, kócos haja eltakarta az arcát, de sötét borostája jól kivehető volt. A tekintetek kereszttüzében elindult a pult fele, kissé nehézkes volt a járása, testét befedték a hópelyhek, melyek már olvadásnak indultak. Fekete bőrcsizmája kopogott a kék műanyagpadlón.
– Jó estét. Egy üveg whiskey-t és egy poharat kérnék – mondta titokzatos idegen.
Ash biccentett és már tette is a pultra az üveget a pohárral együtt. A férfi nehezen előkotorta pénzét, majd kicsapta a pultra.
– Cigije van? – kérdezte a férfi.
– Persze, milyen kéne?
– Egy pakli piros Marlboro feldobná az estém – mondta a férfi.
Ash átnyújtotta a cigit, majd eltette a pénzt. A férfi kibontotta a cigis dobozt, kikotort egy szálat és rágyújtott. Travis tetőtől talpig végigmérte az ismeretlen férfit, majd visszafordult a pult irányába.
– Mi kéne faszikám? – kérdezte gúnyosan a férfi, miközben nagyokat szívott a cigiből.
– Semmi, csak nem akarom, hogy balhézzon. Gondolom, maga se szeretné zárkában tölteni ezt a szép estét – válaszolt Travis.
A férfi is végigmérte Travist, most vette észre, hogy rendőrzubbonyt visel.
– Ugyan már faszikám! Nyugodj le, nem lesz gond. Leülök oda hátra, aztán jól bepiálok és már megyek is – válaszolt mosolyogva a férfi, miközben hátramutatott a biliárd előtti szabad asztalra.
– Úgy legyen, faszikám! – reagált gúnyosan Travis, majd újra kortyolni kezdte a sörét.
A férfi elbotorkált azt asztalig, helyet foglalt és már öntötte is magának a whiskeyt. Nem fogta vissza magát, egyik pohár után már csapta is le a következőt.
– Remélem hamarabb kidől, minthogy balhézna – biccentett a férfi felé Travis.
– Ilyen iramban fél órát adok neki és már vihetjük is a raktárba józanodni – mondta mosolyogva Ash.
A biliárdos trióból egy hosszú, szőke hajú, bajszos srác végigmérte az asztal elé leülő férfit, majd a pult felé tekintett. Rövid ujjú farmerdzsekit viselt, melynek hátán egy sas díszelgett, felette nagy betűkkel USA felirat. Pár pillanatig figyelte a pultot, majd felvette a biliárdasztal szélére állított sörét, beleivott, és megindult Travis irányába.
– Travis, a kurva anyád!– kiáltotta el magát, majd széttárta a karjait!
Travis felkapta a fejét, tekintete már kissé ködös volt. Jobb kezével már a pisztolytáskája felé nyúlt, de eszébe jutott, a járőr kocsiban hagyta a fegyverét. Aztán hirtelen megismerte a rá köszönő tagot.
– Az anyád Istenit Blake! De rég láttalak ember! – azzal Travis felpattant a pult elől, és megölelte az illetőt.
– Azt hittem, már fel sem ismered a legkedvesebb rokonod, te buzi! – nevetett Blake.
Ő volt Travis unokatestvére, jó, ha kéthavonta összefutottak pár perc erejéig. Travis különösebben nem kedvelte a trágár srácot, de ittasan már egész jól viselte a társaságát.
– Rég láttalak, haver. Ez a lepukkant ábrázat jól elrejtett a szemem elől. Kérsz egy sört?
– Hát hogy a faszba ne kérnék! – csattant fel Blake majd gyorsan lehúzta a maradék sörét és az üres korsót már nyújtotta is oda Ash-nek. – Figyelj haver, tudnál segíteni? Kurvára megkopasztom azokat a geciket ott hátul – azzal Blake a biliárdasztal felé kacsintott. – Kéne még egy tízes és ha kivégeztem a hülye parasztokat, elisszuk a nyereményt. Benne vagy? – kérdezte Blake. Látszott az ábrázatán, hogy nagyon szeretné azt a tíz dolcsit.
Erre Travis előkapott egy húszast és a markába nyomta, majd a kezébe adta a sörét.
– Nem kell kétszer mondanod! De aztán szavadon foglak! – nevetett Travis.
Már épp beleivott volna az újabb sörébe, mikor Blake válla felett kiszúrta, az ismeretlen tag arccal előre, az asztal lapjának nekidőlve, ernyedten ült.
– Hé, Ash! Szerintem az új barátunk kiszállt a játékból. Megnézzük?
– A kurva anyját, menjünk. Nehogy ide okádjon az állat! – morgott Ash.
Travis megiramodott, Ash is követte, ahogy kikászálódott a pult mögül. Blake nagyot kortyolt a söréből, majd ő is utánuk eredt.
– Hé faszikám, jól vagy?! – kérdezte Travis, majd megbökte a férfit.
Az elvesztette az egyensúlyát és oldalasan elterült a padlón.
– Az istenit! – morgott Ash, és féltérdre ereszkedett, hogy felsegítse a férfit. Miután a hátára fordította a tagot, véletlenül hozzáért annak csípőjéhez.
– Bazdmeg, ennek fegyvere van! – kiáltott Ash majd felugrott.
– Intézem – mondta határozottan Travis. Befejezte sörét, letette az asztalra és leguggolt, hogy elvegye a férfi fegyverét.
Ahogy kihúzta a revolvert a férfi csípőjére csatolt táskából, kellemetlen, meleg nedvességet érzett a kezén. Megforgatta kezében a fegyvert, markolata vérben ázott. Eldobta magától a fegyvert, majd felhúzta a férfi fekete pulóverét. Három hatalmas karmolást látott, mely a férfi egész mellkasát végigívelte.
– Nyugalom, nem halálos, de azért nem is egy karcolás. Ash, van valami kötszered? – kérdezte Travis.
Ash feszülten figyelt. Blake, mintha mi se történt volna, sörözött tovább. A bár többi vendégét se igazán érdekelték a látottak, a biliárdnál álló két tag nevetgélt, a sarokban ülő tag időközben kiment az asztala melletti mosdóba, az elől ülők pedig beszélgettek tovább.
– Hozok valamit – válaszolt kissé késve Ash, majd elindult a pult melletti ajtó felé.
Travis kiszúrta, hogy a férfi felsőtestét tetoválások borították. Pentagramok, ötágú csillagok és ezekhez hasonló furcsa jelek.
– Ki a franc vagy te? – kérdezte halkan Travis.
– Kemény arc lehet az ipse. Lehet, valami kecskebaszó sátánista – mondta nyugodtan Travis háta mögül Blake. Hangosan kortyolgatta sörét.
– Hol a faszban vagy Jake? – harsogott Ash kiabálása a pult melletti ajtó mögül.
Travis odafordította a fejét és ekkor hirtelen kicsapódott az ajtó, melyen rongybábként zuhant át Ash.
– Basszameg! – szisszent fel Travis, és gyorsan megragadta a revolvert. Már épp nekiiramodott volna, hogy felsegítse Asht, mikor egy újabb test zuhant ki. Ez azonban olyan erővel süvített a levegőben, hogy kiszakította a pult melletti ajtót és hatalmas csattanással zuhant le Ash mellé a padlóra.
Travisnek némi időre volt szüksége, míg felfogta a groteszk látványt. Az Ash mellé terült testnek hiányzott a feje. Legalábbis az alsó állkapocs feletti rész. A megcsonkított emberi maradványból vér spriccelt a kék padlóra, a szétszakított állkapocs belsejéből hús és agyvelődarabok folytak Ash mellé.
Blake összecsuklott a látványtól, hátára esett és kúszni kezdett a biliárdasztal felé. Két játékostársa rémülten markolászta a kezükbe akadt biliárddákókat és ők is a zenegép felé hátráltak. Az elől ülő beszélgetőpartnerek felpattantak, de nem voltak képesek megmozdulni, lábuk a földbe gyökerezett. A kiszakadt ajtó helyén tátongó lyuk a konyhára engedett bepillantást, ahol hatalmas gőzfelhő gomolygott. A konyhapultot és a gáztűzhelyet még épp ki lehetett venni a sűrű gőzfelhőn át, de hogy mögötte mi rejtőzött, azt a bár vendégei elképzelni sem tudták.
Travis odabotorkált a konyha bejárata elé, miközben maga elé tartotta revolvert, készülve arra, hogy valami rátámad. Feszülten figyelt, homlokán patakzottak az izzadságcseppek. Szíve vadul vert, szinte ész nélkül kapkodta a levegőt, de próbált a helyzethez képest higgadtnak tűnni. A gőztenger mélyéről morajlás hangja sejlett fel, Travis már készen állt, hogy meghúzza a ravaszt, de csak a földön gurult valami, ami vörös foltot hagyott maga után. Az ismeretlen tárgy kissé megpattant a konyhát és a kocsmarészt elválasztó küszöbön, és maga után piros csíkot hagyva keresztülgurult Travis két lába között. A férfi szemével lekövette az objektum mozgását és mikor a helyiség közepén befejezte a gurulást, rájött mivel is szemez épp. Jake félig letépett fejével.
Blake a földön fetrengve követte az eseményeket, miközben próbált minél hátrább mászni. Aztán keze megakadt egy cipőben. Felnézett, az egyik biliárdos haverja állt fölötte, arcán fura fintor, mint aki nem tudja eldönteni, hogy most ébren van-e vagy álmodik. Blake visszafojtotta rettegését, nagyot nyelt és feltápászkodott. Megragadott egy dákót és elindult Travis irányába.
– Vigyáz cimbi, majd én megmutatom, ki itt a főnök! – harsogta Blake, de hiába próbált szigorú hangnemet megütni, érződött a hangján, hogy valójában fél.
– Jaj ne, Jake! Az Isten bassza meg, hát mi a lófasz folyik itt? – tért magához Ash. Nem volt képes feldolgozni, hogy a megcsonkított holttest mellette pár perccel ezelőtt még a segédje volt, a mindig kedves és illedelmes Jake.
Travis a fejét forgatta, hol a gőzt, hol a meggyötört Ash-t, hol a közeledő Blake-et nézte, nem tudta eldönteni, hova koncentráljon. Újabb robaj a konyhából, de ez valami nagy volt. Valami elindult a bár irányába. Travis épp lőni készült, de Blake megelőzte, elé állt és meglendítette a dákót.
– Fogalmad sincs, kivel akarsz kibaszni! – üvöltötte és lesújtott.
Az események felgyorsultak. Travis a földre zuhant, elvesztette az egyensúlyát Blake miatt. Valami sápadt, fehér árny húzott el Blake mellett, egyszerűen kikerülte a meglendített dákót aztán megállt Blake mögött. Blake értetlenül megfordult, égető fájdalmat érzett jobb könyökében. Bal kezéből kiesett az ütő. Jobb karja egyszerűen leesett a helyéről. A sebből friss, forró vér ömlött a padlóra. A mögötte álló teremtény felegyenesedett. Hatalmas karmokban végződő kezeivel végigsimította csupasz, nyálkás, kopasz fejét. Orra helyén csak két kisebb légzőnyílás. Óriási, éjsötét szemekkel meredt az előtte értetlenül álló Blake-re. Hatalmas metszőfogai közül vércseppek potyogtak a padlóra, szája szélén húscafatok. A különös szerzet több, mint másfél méter magas lehetett, szakadt, fekete nadrágot viselt. Testi adottságait nézve egészen emberszerű volt, de mégis, úgy festett, mintha egy szörnyű, groteszk rémálomból lépett volna elő. Mindenki lélegzet visszafojtva meredt a szörnyetegre, még Blake is.
Travis megcélozta a revolverrel a lény felsőtestét, de az visító hangon ordítani kezdett, széttárta karjait és egyenesen Blake-re vetette magát. Hatalmas fogaival marcangolni kezdte a fiatal srác arcát, miközben karmaival jókora cafatokat hasított ki a hátából.
– Blake, az istenedet! – üvöltötte Travis, és végre meghúzta a ravaszt. Aztán újra. És újra.
Fülsüketítő robbanások hada terítette be a kocsma belsejét. A szörnyeteg felsőtestét számos lyuk díszítette, sebeiből patakokban folyt a vér. Láthatóan megviselték a lövések, eldobta Blake testét, ami rázuhant az egyik földbegyökerezett lábú férfira. Travis még mindig lőtt volna, de a tár kiürült. A lény nekiesett a pult falának, több bárszéket is felborított. Embertelen hangon üvöltözött, próbált két lábra állni, de elcsúszott a padlón kialakult vértócsákban.
– Vigyázz faszikám, innen az enyém! – kiáltott egy hang Travis mögül.
A titokzatos férfi állt Travis mögött, egy sörétes puskát tartott maga előtt, majd tüzelt. A teremtény bal karja felrobbant, újabb adag vérpermetet locsolva a padlóra és a falakra. A férfi arrébb lökte Travist, közelebb botorkált a megelevenedett rémálomhoz és szétlőtte annak fejét.
– Így kell ezt faszikáim! – nevetett a férfi és mosolyogva körbenézett a kocsmában. Mindenki ledöbbenve bámult rá.
– Hé, cimbora, jól vagy?– kérdezgette dadogva a férfi, akin Blake élettelen teste feküdt.
Letolta magáról az egykori Blake-et és jobban szemügyre vette a testet. Blake arcából javarészt semmi nem maradt cafatokban lógó bőrdarabokon és vöröslő húson kívül, egyik szeme a leterített szörny lábánál hevert. Megcsonkított karjából még mindig dőlt a vér. A férfi nem tudta ép ésszel felérni a látványt, beszélgetőpartnerére nézett, aztán vissza a vértől és hústól vöröslő kocsmabelsőre. Rögtön a bejárati ajtó felé vette az irányt, miközben próbálta magával ráncigálni ivócimboráját, de az még mindig értetlenül állt.
– Hoppá-hoppá! Csak ne olyan sietősen! – kiáltott a menekülni készülő párosra a titokzatos idegen. – Ha kiléptek azon az ajtón faszikáim, akkor nektek reszeltek. És nagy a valószínűsége annak, hogy nekünk is itt bent. Úgyhogy üljetek le a kibaszott seggetekre és inkább higgadjatok le! –teremtette le őket a férfi.
– Oké, oké!– válaszolt elcsukló hangon az egyik fickó és társával leültek egy épen maradt asztalhoz az ajtó mellé. Nem akartak egy olyan idegennel balhézni, aki egy sörétes puskát lóbált a szemük előtt.
– Blake, a kurva életbe!– siránkozott Travis, miközben letérdelt a szétmarcangolt unokatestvére mellé.
Nagy nehezen, de Ash is összeszedte magát a padlóról, és a konyha bejárata felé vette az irányt. A titokzatos férfi ledobta puskáját a bárpultra, nehezen megszabadult barna kabátjától, és a földre dobta. Fekete kötött pulóvert viselt, aminek elülső részét már átitatta a vér. Besétált a pult mögé, levett a piák közül egy üveg vodkát, felhúzta pulóverét majd az ital nagy részét rálocsolta sebeire. Erőteljesen felhördült, majd meghúzta az üveget.
– Na, idefigyeljetek faszikáim! Kurva nagy szarban vagyunk. Le kell zárnunk ezt a csehót, ha reggel épp bőrrel akarunk elhúzni innen. Te, csapos fasz! Hol juthatnak be ezek a dögök legkönnyebben? – kérdezte a férfi.
Ash a konyha bejárata előtt állt és felemelte a mutatóujját a gőztenger irányába.
– Itt, a konyhaajtón. És hátrébb, a raktárban is van egy bejárat. Ezeket le tudjuk zárni – válaszolta remegő hangon Ash.
– Kezdetnek nem is rossz! – ezzel a férfi nagyot húzott a vodkából és egy újabb adagot öntött a sebére.
– Ki a fasz vagy te és mi a lófasz folyik itt?! – kiáltott fel Travis és határozottan az idegen elé állt.
– Elnézést kérek, még be sem mutatkoztam. Jericho Wilson vagyok. A középső nevem pedig az, hogy bazdmeg! Gyerünk, zárjuk le ezt a kócerájt, majd utána lehet szó esti meséről! – válaszolt határozottan a férfi.
– Ti ketten, maradjatok a seggeteken. Ott hátul, ti is jobban teszitek, ha meg se moccantok! – szólt oda Jericho a ledermedt férfiaknak a biliárdasztal mellett.
– Pultos fasz, tarts itt rendet! Te, zsaru cimbi, velem jössz! – azzal Jericho letette a vodkát, felvette a pultról fegyverét és elindult a konyhába.
Travis már épp indulni készült volna, de észrevette a biliárdasztal előtt heverő sporttáskát. Jericho táskáját. Ránézett Ash-re, majd vissza a táskára. Ash vette a lapot és el is indult az irányába. Travis bevetette magát Jericho után a gőztengerbe. A konyha egy hosszú, szűk helyiség volt, egyik oldalt pult, másik oldalt gáztűzhely, sütő és mosogatógép. A gáztűzhely egyik rózsáján egy nagy lábasban víz forrt, ez okozta a töménytelen mennyiségű gőzt. Jericho kikapcsolta a lángot, majd a jobb szélső ajtóhoz lépett, ami tárva nyitva állt. Odakint hevesen fújt a szél, nagy szemekben kavargatta a dagadt hópelyheket. Jericho bezárta a fém ajtót és rázárta a biztonsági reteszt. Ezt követően a helyiség végén álló ajtóhoz lépett, ami a hátsó raktárhoz vezetett. Ez is tárva nyitva állt. A raktárban sötétség honolt. Jericho megragadta az ajtót és már épp becsukta volna, mikor meghallott valamit az elé táruló sötétség mélyéről. Mély, rekedt morgás volt, amit kaparászás hangja követett. Aztán valami meglódult, lehetett hallani, ahogy a karmokban végződő végtagok végigszántják a padló műanyag felületét.
– Fuss, bazdmeg, ha kedves az életed! – fordult meg Jericho és elrohant Travis mellett.
Travis pár pillanat erejéig tétovázott, majd a férfi után vetette magát, nem akarta megvárni, amíg az a valami kiér a fényre és ráveti magát. Ahogy kiért a bárpult mellé, Jericho nagy lendülettel hátravetette magát, kihasználta a vértől lucskos padlót és lábait kinyújtotta. Így a hátára zuhant, miközben kicsúszott a helyiség közepéig és gyorsan hasra fordult, két kezével megragadta a sörétest és felkészült, hogy célba vegye a Travis után loholó szörnyeteget. Travis kapkodva átlépett a küszöbön és bevetette magát a mellette álló bárpult mögé, hogy tiszta célpontot biztosítson Jericho számára. De Ash volt az, aki már készen állt.
Az eddig Jericho táskájában pihenő vadászpuskát tartotta, és ahogy a teremtény előlépett a konyhából, tüzelt. A találat a lény bal vállát érte. Rögtön ezután Jericho is meghúzta a ravaszt, a lövés szétroncsolta a teremtény jobb térdkalácsát. A dühöngő szörnyeteg megtántorodott, jobb karjával végigszántotta a pult felületét és remegve a bejárati ajtó felé igyekezett, de észrevette az amellett ülő férfiakat. A tag, akinél korábban betelt a pohár és menekülni akart, felpattant a helyéről, az ajtóhoz ugrott és kinyitotta. Már épp belevetette volna magát a hideg, havas éjszakába, de a szörnyeteg két mancsával elkapta a bal lábát és sípcsonttól lefelé egyszerűen letépte azt. A férfi arccal előre beledőlt a ropogós hóba, üvöltött a fájdalomtól.
Jericho felpattant, előkapta csípője mellől ezüst pengéjű kését, a szörny fölé állt és többször is markolatig mártotta annak hátába. A penge úgy szelte át a sápadt fehér bőrt, mint kés a vajat. A lény a hátára fordult és próbálta hárítani Jericho támadásait, de a férfi gyorsabb volt és ököllel ütni kezdte a szörny fejét. A lény ordított, a fejére mért ütések több fogát is kitörték. Miután Jericho véres masszává csépelte a lény arcát, jobb kezébe kapta a kést és a pengét a szörny szívébe mártotta. A teremtény teste megremegett, majd kilehelte a lelkét. Jericho megragadta a lény lábait és visszahúzta a testét a pultig. Felnézett, majd elindult a járdára kizuhant tag irányába, aki megállás nélkül ordított. A férfi feje feletti sötétségből azonban valami lecsapott, megragadta a fickót és magával rántotta az ég felé.
– Na, ez az igazi szopás! – kiáltott fel Jericho és gyorsan bezárta az ajtót. A fal mellől felkapta a kabátfogast és betuszkolta az ajtó kilincse alá, majd gyorsan ellenőrizte, hatásos-e a rögtönzött zár.
„Nem tökéletes, de megteszi” – gondolta Jericho.
Megfordult és körbenézett a túlélőkön. Travis felállt a pult mögül, Ash lerogyott egy székre a biliárdasztal mellett. A mögötte álló két férfi meghökkenten nézett maga elé, úgy szorították a dákókat, mintha az életük múlna rajta.
– Én ezt már nem bírom! – szökött ki a mondat az ajtó mellett ülő férfiból. Könnyes szemekkel felnézett Jericho-ra és folytatta: – Ezek kicsinálták Fred-et! – kiáltott, és felpattant az asztalától és a pulthoz sietett, felemelte az ott hagyott vodkás üveget és nagyot húzott belőle.
– Nyugodj le faszikám, te még boldogítasz minket – mosolygott Jericho, majd ledobta a pultra fegyverét, belekapaszkodott egy kétszemélyes asztalba és a konyhába nyíló bejárat elé tette.
– Mr. Rendőr, gyere csak, segíts! – szólt Jericho Travisnek, majd a biliárdasztalhoz sietett.
Travis követte, együtt megragadták az asztalt és a nagy, kétszárnyú kocsmaablak elé tolták. Travis felegyenesedett, kifújta magát, ökölbe szorította jobb kezét és teljes erőből arcon ütötte Jericho-t.
– Itt az ideje az esti mesének, te fasz! – üvöltött Jericho-ra Travis, aki a földre zuhant.
– Legyen, bazdmeg – válaszolt Jericho, majd feltápászkodott, a pult mögé lépett és csapolt magának egy sört.
Közben Ash is felpattant és egy széket támasztott a mosdó előtti ajtó elé. Nem akarta, hogy onnan is előrontson egy szörnyeteg.
– Az én hibám, hogy így alakult ez az este, sajnálom – mondta komolyan Jericho, majd belekortyolt habos sörébe.
– Térj a lényegre bazd meg! Ki a fasz vagy te és mik ezek a dögök?! – kérdezte ordítva Travis.
Ash is mellé állt. A pult szélén álló férfi ismét meghúzta a vodkát és tekintetét Jericho-ra szegezte. A biliárddákókat szorongató fickók leültek az ablak elé állított asztal elé, mint akik tényleg esti mesére számítanának.
– A lényegre térek, faszikáim. Ezek a mocskok vámpírok! – azzal Jericho megmarkolta a kését és a pult elé sétált, ahová behúzta a kivégzett tetemet. A kést ismét a lény mellébe szúrta és kivágta az élettelen szívét, amit valamiféle csont váz borított be. A csonton látszott a heg, ahol áthatolt a kés pengéje.
A hallgatóság feszülten figyelt. A látottak után nem kérdőjelezték meg Jericho szavait.
– Nézzétek meg ezt a két testet. Már bomlásnak indultak – azzal Jericho a két halott szörnyetegre mutatott.
– Gyors az anyagcseréjük, így ha megbaszódnak, pár óra után már csak véres massza marad utánuk.
A testek fehér bőre már nyálkás, vanília színű masszává vált, megvillantva az alattuk lapuló vörös húst.
– Én vadász vagyok. Arra tettem fel a fél életem, hogy ezeket a geciket hazavágjam. A csapatommal pár napja kiérkeztünk egy fészekhez Angel Spine közelében. De keményen rábasztunk, rajtam kívül mindenki meghalt. De nem adtuk könnyen magunkat, a fészket sikerült felgyújtanunk, és rengeteg fasszopót a másvilágra küldtünk – Jericho megszakította beszédét, nagyot kortyolt söréből. – Azt hittem, itt kicsit megpihenhetek és mehetek tovább a közeli állomásunk felé. De úgy tűnik, a megmaradt férgek követtek. Nem tudom, hányan vannak, az viszont biztos, hogy itt a főfasz is, Kripke – Jericho meghúzta a korsót és elfogyasztotta sörét.
– Kripke? Mi a faszomról hadoválsz? – kérdezett vissza indulatosan Travis.
– Ő a vámpírmester, a fészek vezetője. Na, most vagy elhiszitek amit itt összehordtam, vagy nem. Igazából leszarom. De ha túl akarjátok élni az éjszakát, akkor harcolnunk kell. Van még két stukker a táskámban és pár doboz lőszer. Szerelkezettek fel és mormoljatok el egy imát, mert lassan beindul a buli – mondta széles mosollyal az arcán Jericho, azzal magához vette a sörétes puskát.
– Várj egy kicsit! – szólt rá Travis. – Mi a gyenge pontjuk a geciknek? Hogy van a legtöbb esélyünk? – kérdezte.
– Nem bírják az ezüstöt. A töltények abból készültek, így lehetőleg ne lövöldözzetek ész nélkül. Ha stukker nélkül akartok harcba szállni, ajánlom a késeket, de azokkal nem lesz könnyű dolgotok. A szívüket próbáljátok átdöfni, de nem lesz egyszerű, mint láthatjátok – azzal a pultra helyezett, csonttal bevont szívre biccentett. – És persze a napfény. Ha reggelig kihúzzuk, akkor jók vagyunk – folytatta Jericho.
– Na és a kereszt? Szenteltvíz? Fokhagyma? – kérdezte Ash.
– Ne higgy el mindent, amit a moziban látsz, pultos fasz! – nevetett Jericho.
Ash lesütötte a szemét.
– Te, vodkát szipákoló barom. Menj a hekussal a konyhába, hozzatok késeket, és zárjátok be a raktárajtót – szólt Jericho, azzal odadobta puskáját Travisnek.
– A nevem Palmer – mondta remegve a férfi a pult végén, majd letette a vodkát, és elindult Travis mellé.
– Ide figyelj Jericho! Hagyom, hogy játszd a górét, de ahogy véget ért ez a káosz, számolunk. Megértetted? – szegezte Jericho-nak mondandóját szigorúan Travis.
– Jó, majd számolok én! – mosolygott vissza Jericho, majd pulóverében megtörölte vértől mocskos késének pengéjét.
Travis és Palmer eltolták az asztalt a konyha bejárata elől és megfontoltan behatoltak a helyiségbe. Jericho megveregette Ash vállát, majd az ablak előtt ülő férfiakhoz lépett.
– Ti, Stan és Pan, vegyetek magatokhoz késeket, vagy amit akartok, de ne üljetek itt, mint két tehetetlen buzi! – utasította őket Jericho, majd lehajolt a táskájához és kivette két 9 mm-es pisztolyát.
– Igenis, uram! – pattant fel az egyik srác és már el is indult a konyha irányába.
A másik tag felállt, megtörölte verejtéktől nedves arcát, majd belenyúlt bőrdzsekijének zsebébe és előrántott egy pillangókést, amit Jericho-nak szegezett.
– Ide figyelj, te fasz. Nekem nem dirigál senki! Játszhatjátok itt a B-kategóriás van Helsing-et, de én meghúzom magam, és kivárom, amíg véget ér ez a szar. Érthető?! – kiáltott a férfi.
– Pete, nyugi, ne balhézz!– szólt vissza Jericho mögül a barátja.
Jericho higgadtan állt, farkasszemet nézett Pete-tel. Odakintről hangos ordítás törte át a hóvihar zaját.
– A kurva életbe, Kripke! – kiáltott fel Jericho, majd gyorsan földre dobta magát a zenegép elé.
Pete fel se fogta mi történik. A mögötte álló kétszárnyú ablak szétrobbant, az elé tolt biliárdasztal két darabra szakadt. Egy közel két méter magas, sápadt bőrű teremtény ért földet a kocsma padlóján, hátából két hatalmas, hártyás szárny türemkedett ki, melyek egy-egy karomban értek véget. A szörny felegyenesedett és mancsaival megragadta Pete testét, szárnyai karmát belemélyesztette a férfi vállaiba. Pete üvöltött, a lény felemelte. Éjsötét szemeivel elkapta Jericho dühös pillantását, majd hosszában kettétépte Pete testét. A kocsma belsejét ellepte a vér, mindenfelé csontszilánkok repkedtek, Pete belső szervei gőzölögve értek földet a padlón. A szörnyeteg a szétszakított maradvány egyik felét a pulthoz dobta, másik felét a zenegéphez csapta. Jericho-t beterítették az emberi belsőségek, de nem esett pánikba, felemelte pisztolyát és tüzelt.
– Megdöglesz, Kripke! – ordított tüzelés közben Jericho.
A szörny gyorsan mozgott, pár lövés elől kitért, de a jobb vállát és csípőjét találat érte. Ennek ellenére nem veszített gyorsaságából. Jericho felpattant a földről és az egész tárat kiürítette Kripke testére. Ash is tüzelt, de ő csak a kocsma plafonjára felszerelt neonlámpát találta el, melynek szilánkjai beterítették a padlót. Jericho eldobta kiürült pisztolyát és előkapta a másikat. Már épp tüzelt volna, mikor az ablak helyén tátongó lyukon újabb két teremtény ugrott be.
Az életben maradt biliárdos férfi szemben állt Kripkével, de sikerült elugrania, mielőtt a szörny lecsapott volna rá karmos szárnyaival. A karom így Ash bal bokáját sértette fel, a férfi a padlóra rogyott, vadászpuskájából kifogyott a lőszer. A konyhából ekkor kirontott Palmer, kezében egy hentesbárddal, átvetődött egy útjába eső asztalon és a bejárati aljtó melletti falhoz vetette magát. Travis is előbukkant a konyhából, rögtön meghúzta a ravaszt, ahogy meglátta a szárnyas teremtényt.
Kripke kikerülte a lövéseket és Ash fölé tornyosult. Az egyik ablakon behatoló lény Palmer felé vette az irányt, míg a másik Jerichot vette célba. Jericho nem tétovázott, két golyót eresztett a rátámadó szörnyeteg koponyájába, majd Kripke mögé került és lőtt. Palmer a hentesbárdot szorongatta, miközben közeledett felé az egyik kopasz szörnyeteg. Pete barátja a teremtény mögé került és a pulton hagyott vodkás üveggel erőteljesen tarkón csapta. A rém felmorgott, megpördült és éles karmaival letépte a férfi fejét, ami tekegolyóként gurult végig a kocsma padlóján. A biliárdos férfi fej nélküli teste élettelenül csuklott össze a padlón, nyakából ömlött a vér, ami vörösre festette Palmer arcát. A szörnyeteg megfordult és Palmer után kapott, de a férfi erőt vett magán, és a pult felé ugrott.
Jericho lövései több helyen átszakították Kripke hártyás szárnyát, erre a lény megfordult és akkorát ütött Jericho mellére, hogy a férfi végigrepült a helyiségen és háttal belezuhant a zenegép üveggel borított tetejébe. Az üveg szétrobbant Jericho alatt, hátát felhasították a szilánkok. A zuhanás hatására a gép megremegett, és elindult Eric Burdon & The Animals Good Times című zenéje. Travis az utolsó sörétet is kilőtte Kripke felé, de elhibázta. A szörny a bal vállába mélyesztette egyik szárnya karmát és a pult mögötti tükörnek dobta. Travis ordított, a tükör darabjai megsebezték az arcát, számtalan piás üveget levert, majd a pult mögötti padlón találta magát. Kripke visszafordult, és a földön kúszó Ash fölé tornyosult. Széttárta szárnyait, kezeit magasba emelte és nagyot üvöltött.
„Mint egy angyal a pokolból” – gondolta Ash. Megbékélt a sorsával, tudta, nincs már sok hátra.
A kocsmát már csak a pult mögött villódzó neonreklámok kékes-piros fénye világította be, de még így is jól kivehető volt, hogy Kripke testét égési sérülések borítják. Arcának jobb felén felhólyagosodott a bőr.
„Ez a rohadék tényleg a pokol tüzéből mászott elő” – gondolta Ash, majd kiszúrta a mellette fekvő, félig törött söröskorsót. Megragadta és Kripke jobb lábfejébe szúrta.
A szörny hangosan üvöltött, majd hatalmas erővel fejbe rúgta Ash-t, aki egészen a falig csúszott a padlón. Szájából vér bugyogott fel. Palmer nagy levegőt vett és lecsapott a hentesbárddal. A rátámadó szörnyeteg bal vállát sikerült felsértenie, de ez csak jobban felhergelte a lényt.
– Basszameg! – csuklott el Palmer hangja, majd a szörnyeteg karmaival kiontotta beleit.
Palmer teste kettészakadt, felső része átbukfencezett a pulton és rázuhant a földön fekvő Travis-re. Élettelen lábai elcsuklottak a pult előtt. Kripke kihúzta a törött söröskorsót lábfejéből és elindult a zenegép irányába, hogy végezzen Jericho-val.
– Évekig üldöztél! Vadásztál ránk! Most itt vagyunk! Gyere és harcolj! – üvöltötte emberfeletti hangján Kripke, majd felugrott, szárnyaival végigkarmolta a plafont és nagy csattanással ért földet Jericho előtt.
Travis feltápászkodott, lesöpörte magáról Palmer maradványait és megragadott egy üveg whiskeyt. Palmer gyilkosa szemben állt vele. A szörnyeteg lendületet vett és meglódult Travis irányába, de a férfi sem tétovázott. Az üveget erősen a szörny koponyájához csapta, de már nem volt elég gyors ahhoz, hogy kikerülje a felé törő mancsokat, így az éles karmok végigsértették az arcát. Felkiáltott, majd kiugrott a pult széléig, onnan továbblódult, és felkapta a vadászpuskát. Tudta, hogy nincs benne lőszer, így a csövénél ragadta meg és a felé rohanó lény arcát célozta meg a tussal.
– Telitalálat! – kiáltott Travis majd lesújtott. A szörny arcát erős ütés kapta el, több foga is a padlóra hullott. Teste megremegett, majd a hátára esett a padlóra.
Travis megállt fölötte és üvöltve ütni kezdte a lény deformált arcát a tussal, néha rá is taposott annak fejére. A dühtől, fájdalomtól és félelemtől megrészegült Travis nem vette észre, hogy háta mögött Kripke kiemelte a zenegép maradványai közül Jericho testét. Hatalmas karmait belemélyesztette a férfi vállaiba, majd kinyitotta vértől bűzlő száját és villás nyelvével végignyalta Jericho vértől vöröslő arcát. Ekkor a zenegép elcsendesült, már csak a neonlámpák halk morgása és az odakint tomboló hóvihar zavarta meg a kocsma csendjét.
– Menj és köszönj a családodnak, Jericho! – morogta a lény, majd széttárta éles fogainak otthont adó száját és rákészült, hogy leharapja Jericho fejét.
– Hé ,faszfej! A buli még nem ért véget! – kiáltotta Kripke mögül Travis, majd rohanni kezdett a lény felé. Magasra emelte a vadászpuskát és készült, hogy lecsapjon.
Kripke már épp megfordult volna, de Jericho lesütött szemei felpattantak. A férfi erősen rámarkolt ezüst pengéjű késére és belevágta azt Kripke feketén csillogó bal szemébe. A szörny a földhöz vágta Jerichot, felüvöltött, kitárta szárnyait és meglódult az ablak irányába, de Travis gyorsabb volt. Erős ütést mért Kripke fejére a tussal, majd beletaposott sebzett lábába. Jericho felpattant a padlóról, megrázta magát és a táskájához ugrott. Kihúzott belőle egy tárat, amit sietősen belehelyezett az egyik 9 mm-es pisztolyba. Kripke nekiborult az ablak alatti falnak, Travis tovább ütlegelte a fejét a vadászpuskával.
– Hé, Kripke! Nem kellett volna velem baszakodnod! – kiáltotta Jericho, majd tüzet nyitott.
Az egész tárat beleeresztette Kripke arcába, közben hangosan ordított. Travis a biztonság kedvéért még egyszer utoljára megsuhintotta Kripke koponyáját. A szörnyeteg teste elernyedt, hártyás szárnyai szétcsúsztak a padlón.
– Ennyi volt? Vége?– kérdezte Travis, majd Jericho felé fordult.
– Talán. Reméljük – mondta Jericho, majd nagy adag vért köpött a padlóra.
Travis eldobta a vadászpuskát és a földön fekvő Ash-hez sietett.
– Haver, jól vagy? – kérdezte Travis.
Ash lába erősen vérzett, testét vér és húscafatok borították, szájából vörös nyál szivárgott. Travis megrázta a vállainál fogva, majd Ash magához tért.
– Nyugi, nyugi, bazdmeg! Élek! – sóhajtott Ash, majd felült. – Mind megdöglött? – kérdezte fáradtan.
– Azt hiszem. Gyere, igyunk valamit! – mondta Travis, majd felsegítette a földről Ash-t.
A pulthoz botorkáltak és kibontottak egy épp üveg whiskeyt. Jericho kitekintett Kripke teste fölött a törött ablakon át. A vihar elcsendesült, a felhők mögül a nap halvány sugarai rózsaszínre festették az eget. A kocsma padlóján fekvő szörnyetegek tetemei kezdtek vörös masszává olvadni.
– Sajnálom, hogy így alakult az este. Nem akartam ezt – mondta csendesen Jericho, még mindig az ablak előtt állt. – De tovább kell mennem. Nem tudtok megállítani – fordult meg és fegyvereit elkezdte összeszedni a padlóról a táskába.
– Hová mész?– kérdezte Travis, majd magába öntött egy adag whiskeyt.
– Fel, északra. Westwick az úti cél, ott majd összefoltoznak – válaszolt Jericho, majd hátára vette a sporttáskát és az ajtóhoz lépett.
– Veled megyek! – jelentette ki Travis, majd Jericho felé fordult.
Ash már meg sem lepődött, töltött magának még egy pohár whiskeyt. Jericho először döbbenten bámult Travis-re, majd elmosolyodott.
– Ha ilyen gecikre vadásztok, én is a csapat tagja akarok lenni. Bosszút kell állnom ezért – majd Travis körbenézett a kocsmában.
– Értékelem a lelkesedésedet faszikám, hidd el. De amit itt láttál, az semmi ahhoz képest, ami ott vár, ahová megyek. Biztos ezt akarod? – kérdezte Jericho, miközben kiszedte a fogast a bejárati ajtó elől.
– Igen, ezt akarom – ezzel Travis ivott egy utolsó pohár whiskeyt és elindult az ajtó felé.
– Hé, Travis, vigyázz magadra! – szólt a férfi után Ash.
– Igyekszem. Ezzel elboldogulsz? – kérdezte Travis.
– Persze, megoldom, csak bízd rám! – azzal Ash Travis felé biccentett.
Travis bólintott és kiment Jericho-val az ajtón.
– Ezt a felfordulást! – sóhajtott Ash és ismét a whiskey után nyúlt.
– Hé, hé, segítség! Itt vagyok a budiban! Azt hiszem elaludtam! – kiáltott egy hang a mosdó felől.
– A francba, még ez is! Jövök haver, várj! – válaszolt Ash, majd megragadta a whiskeys üveget.
„Ráfér a helyre egy nagytakarítás” – gondolta.
A vihar elcsendesedett, a nap sugarai egyre fényesebbre festették a horizontot, majd a kocsma parkolójában felmorgott a fekete Scout terepjáró hangja és a jármű elindult észak felé.