Köszönöm, Uram...
Köszönöm, Uram, az éjszaka csendjét,
a susogó ágak zöldellő beszédét.
Csöndes tanúja lehettem a végtelennek,
volt, hogy megértettem igédet.
Köszönöm a virágokat, a madarakat,
a hegységeket, a folyókat.
Testvérem lett a lélek, a könyved,
köszönöm az oltalmazó menedéked.
Köszönöm neked a helyet és az időt,
hogy megismerhettem a Nőt.
Köszönöm, hogy olykor engedtél vétkezni ellened,
s nem csorbítottam szent neved.
Köszönöm anyámat és apámat,
kiktől megtanulhattam az élet lábbal nem tiporhat.
Köszönöm a múlt keserű árnyait,
s hogy nem hagytak magamra szárnyaid.
2021.01.06.
