A Sors kereke

Szépirodalom / Novellák (819 katt) Tad Rayder
  2020.01.01.

Elisabeth kirohant a kertbe, miután megitta a délutáni teáját, és hirtelen megállt a medence szélét övező virágágyásnál.

- Milyen gyönyörűek ezek a virágok, olyanok, mint ez a világ, amiben élünk, csak a világnak, ha virág lenne, fekete szirmai lennének, és nekünk kellene megtalálni benne a szépet. Minden ember saját sorsa kovácsa, és mindenki maga dönti el, ki melyik utat választja. Ez így volt mindig és így is marad drága Elisabeth.
- Igen, tudom, de ez olyan komoly és gyakran szomorú tényekkel szembesít bennünket, Dora nénikém.
- Ez így van, kicsi Elisabeth, de hát mit lehet tenni. Az ember születik, él, meghal, és mindeközben kell neki megtalálni a helyes utat, hogy mit is kezd az életével. A virágok szépségét csodálni nem elég. Azért tenni is kell, hogy legyen miben gyönyörködni. Ez az, amit A Sors kereke nekünk szánt és alkalmazkodnunk kell hozzá, mert a Sors mindig hatalmasabb volt és lesz is az emberi akaratnál.

S ezután Elisabeth visszament a teáscsésze mellett hagyott süteményért, és csendben elfogyasztotta, amíg Dora nénikéje csak tovább mesélt. De az már egy másik kis történet a világ dolgairól.

Sümeg, 2019. IX. 3. kedd

Előző oldal Tad Rayder