Nodreharni novellák - Ostrom
- Ti szerencsétlen pojácák, vazze, húzzatok előre!
- Kuss!
Az előrébb döcögő kétfős közepes lépegetőtank befordult az utcasarkon, majd a jobb első lába össze is csuklott egy találattól. Eldőlt, de még tűzképes maradt.
- Akkor a dög anyád!
A szitkozódás szüntelenül üvöltött a két harcjármű rádióján át annak ellenére, hogy egymást próbálták kimenteni.
És hogy hol is történt mindez?
A Z-1573 Hegron-5 Nodreharn bolygón zajlott a harc - a Lundkrevzun kontinensen, Atronez Mezdevannen nevű fővárosában, a Vinatekrez kerület 19. és 54. utcájának sarkán. A két Opetzunak-féle páncélos oldalára az 509. Gyarmati Páncélos Lépegető Dandár állományjelzője volt felfestve, de az épp összecsuklott jármű legénysége a 489-esektől jött át. Ezért rühellték egymást annyira – a 489. Dandár Atronez-ben, míg az 509-esek Vriskapnek-ben lettek felállítva és feltöltve. A két nemzet pedig… nem volt jóban. És ez még a legenyhébb kifejezés.
Gyakorlatilag eleddig a két dandárt külön bolygón tartották, hogy ne egymást lőjék ki. Hiába, vis maior, hogy összekerültek. Ettől függetlenül az ágyúpár felzümmögött a lerohadt tankon – az ellenség, azaz legalább öttucat birodalmi, meg egy szintén mozgásképtelen csapatszállító az utca másik végéből lövöldözött feléjük.
A másik tank közben oldalazva kikukucskált törött lábú társa mögül, majd jobboldali lézerágyújával lőni kezdett. Az egyik ház tartószerkezete egy benyelt találat után kapitulált, majd az utcafronti részt magával rántva kidőlt, így elválasztotta a lövöldözőket.
Alig negyed kilométerrel odább, a 109. utcában néhány pofás robbanás közepette kényszerleszállt az egyik KZF-87E Antanku űrbéli csatabombázó – az most nem számított, hogy keveredett az amúgy krentirini gyártású gép a kontinens másik felére, csak az, hogy mint valami részeg üstökös, zúgott keresztül a lakóházak között. Az útburkolat felszakadt, ahogy a monstrum gép végigszánkázott rajta.
- Anyáááááád! – visított ijedtében a pilóta, mire a lövész majdnem maga alá csinált és ujja görcsösen rászorult a védelmi lézergéppuska elsütő billentyűjére. Jó pár birodalmit elkaszált vele, miközben a gép orra úgy pattogott, mintha lowrider lenne. Aztán belevágódtak egy vegyesboltba.
- Mosqutert, jól vagy?
- Francért nem tudsz normálisan landolni, te állat! – üvöltött a lövész.
- Eszerint, ja. Na, uccu! – majd kimásztak a gépből.
Egy sorozat elkaszálta őket is, így sikerült hősi halált halniuk.
Egy utcával lejjebb, a moziban állt a bál: kitört a közelharc. És nem a jegyekért.
- Pristonelrup, mögötted!
A szakaszvezető hátrarúgott, hogy 79-es surranója széttörje a birodalmi sisakját – a kollega megfulladt a más élőlényeknek halálos nodreharni légkörben. Azután Utrinkuw feje mellett suhant az eldobott szurony, ami egy másik, a törzsőrmester mögé került ellenséggel végzett.
- Gránát! – kiáltott valaki, majd jókora dörej rengette meg a termet. A hatvan főből kilencen másztak ki, köztük a szakaszvezető is, bár az egyik lába a négyből ott maradt.
A városon kívül egy birodalmi önjáró löveg tüzet nyitott – a helyi parlament kupolája pedig ripityára törve zuhant alá.
- A ……………………………………………….. anyád! – üvöltött fel egyként az amúgy helyben toborzott 78. Gépesített Tüzérdandár 2. százada igen cafrangosan, majd konkrétan zárótüzet lőttek arra az egy szem ellenséges egységre. (Így jött létre a Tüzér-tó.)
A városon kívül meg egy kisebb civil ruhás csapat nézelődött – négyük közül csak egyikőjük született ezen a bolygón.
- Mesengad, ez így jó? – a lasari rádiós kérdőn nézett az atronezi riporterre.
- Tökély! – válaszolt amaz, vígan összecsattintva állkapcsait – Azért rendesek vagytok, hogy követtetek a pokol eme bugyrába, amit úgy hívnak, hogy Mezdevannen.
A dabba hangmérnök hátrafordította fejét.
- Mindig kíváncsiak voltunk, hogy született a mi kis kedvencünk! Ha mindig gázmaszkot kell hordanod, egyszer mi is legyünk abban a kedvedért.
- Na, ja!
Elhúzott a fejük felett pár birodalmi bombázó.
- Ideje munkához látni!
- Három, kettő, egy, mehet!
Egy bomba viszont megtalálta őket – a Szabad Univerzum Hiperűr Rádió négy munkatársa is felkerült a civil áldozatok listájára.
Mezdevannen-t nem sikerült kiüríteni az ostrom előtt – másfélmilliós lakosságának 95%-a a városban rekedt. Alig kétszázezren élték túl az ottmaradtak közül. A Zurihame-folyótól északra, a Mezdezuro kerülettől a Gurtezip-hegyig minden lángolt. A lakótelepek, a kórházak, sőt, még a Zuoforhe-park fái is tűzben álltak. Mindenhol a civil áldozatok tetemei, kilőtt civil és katonai járművek roncsai, törmelék, leszakadt tűzfalak, kitört üveglapok.
A Mezdevannen Fellegvár palotaőrei csőre töltötték elavult díszelgő fegyvereiket és úgy bevették magukat az egykori királyi palotába, hogy ötven nodreharni feltartott kétszázhatvan birodalmit és négy páncélost. Egyikük sem élte túl azt a napot.
A Pseztiom-szigeten fekvő nagy lőszergyár olyan iszonyatosat robbant, hogy az ország túlfelén is hallani lehetett és az SNSY Dertavhiol-t átröpítette a fél városon, meg a közel kétszáz földi méter széles Zurihamén úgy, hogy amikor a „Hófúvás”, ez a sokezer tonnás nehéz-űrrepülőgép-szállító segédhajó becsapódott, kilencvenöt lakóházat sodort magával Vannenzuro kertvárosi részén.
Egy birodalmi romboló kiszakadt hassal, pörögve zuhant alá, bele a kénsav-folyóba. Pontosan keresztben állt meg, mint valami pontonhíd.
- Előre, srácok! – kurjantott egy vidám kedvű nodreharni népfelkelő, majd karabélyát magasra tartva a savba vetette magát – nem ártott neki. Húsz társa követte, hangosan röhögve a folyóba oldódó ellenségen.
Betörtek a hajótérbe, jó bunkó módon csípőre szorított fegyverrel tüzelve. Nem sokan másztak ki a hajó másik végén – mindössze négyen maradtak az ötven körüli fogolylétszámra. A folyóba lőtték az invázió katonáit.
A déli part is szörnyű harcok színtere volt. Mint az élőhalottak, tántorogtak elő néhányan egy rakparti nagyáruház berobbantott pincéjéből. A 2. Nodreharni Hadsereg 7. hadosztályából voltak, és ők maguk robbantották fel az épületet. Százötven agyonlőtt civilt találtak.
Khorafih, azaz a Belváros kerület tökéletesen elpusztult – egy épület nem maradt állva. Az utakat csak a nagy teherjárművek roncsai jelezték.
A Nagerov kerület egyetlen birodalmi egységet sem engedett be magába. Az atronezi főváros legbalhésabb környéke volt – s most egyesült erővel tolta le határairól az ellenséget. A Nagyáruházba egy csapat népfelkelő és az Űrtengerészeti Akadémia egy fél évfolyama olyan szinten beásta magát, hogy tíz nodreharni órán át feltartottak egy fél rohamhadosztályt. Ők lettek később a „Nageroverz Leantrivun” (Nagerovi Mártírok) nehézcirkáló névadói – hárman éltek már csak, mire néhány csatabombázó segédletével visszaszorította az ellenséget a „rendes” hadsereg.
Bertuno Zimkraevi, a népfelkelők egyike, valamint Zutorep Roeskaur és Ollead Provetzikas tisztjelöltek.
Már csak egy híd állt – a Zurihame Zetvatek fölött ívelő, hatpilléres Ozranagi-híd.
- Ilyen mázlista hidat még nem pipáltam – mondta Uchuu „Zolatun” (Homokvihar) Pertuad százados egy B-401-es típusú közepes lépegetőtank tetejéről kémlelve a lángok közül ki-kicsillanó irídiumszerkezetet. – Akkor mentsük fel!
Visszaugrott járművébe, mire a 109. Páncélos Század elindult…
A Homokvihar áttört – a negyven páncélosból hét maradt. De elérték a hidat és az ottrekedt utászokat, akik már robbantani készültek.
Az egyetlent, ami túlélte, pedig körülötte három ipartelepet is rommá bombáztak…
…
Ma, nyolcvan évvel később a város úgy-ahogy újjáépült. De a khorafih-i 1. és 20. utca kereszteződésénél, ott, ahol egykor egy négyemeletes lakóház állt, ma már egy lépegetőtank-, csatabombázó- és űrromboló-roncsokból épült emlékszobor emelkedik tíz akrudat magasra. S rajta ez a felirat:
„Minden civil és minden katona, aki akkor ott átélte, és áldozat és minden mártír, aki 841-ben elveszett eme város szörnyeteg ostromában – azoknak az emlékére.
Mezdevannen, 891.”