Visszatérés

A jövő útjai / Novellák (1271 katt) Kétvirág
  2015.05.11.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2015/11 számában.

Hullámokban tört rá az émelygés. Az asztalra dőlt, és várta, hogy elmúljon. Minden alkalommal egyre rosszabb volt a visszatérés. A fülében dobolt a vér, és úgy érezte, mintha ólomból lennének a tagjai. Persze tudta, hogy fizikailag nincs semmi baja, csupán az agya hiányolja a Rendszertől kapott kapcsolatokat.

- A jót könnyű megszokni – gondolta –, …és kezdek klisében beszélni. Remek…

Azzal lehámozta a fejéről a zöld színű csatlakozósapkát, ami kábelek tucatjaival csatlakoztatta őt a számítógéphez. Nyújtózkodott egyet, de nyomban meg is bánta: a teste, a tudata, vagy a tudatalattija visszajelzések százait várta volna erre a mozdulatra. Olyasmit, hogy a Központi Rendszer észleli az energiaszint-változást, és erről értesíti. Vagy, hogy egy környéken tartózkodó program felismerte benne a Bejelentkezett Felhasználót, és Kapcsolódást kezdeményez. Akkor egy gyors adatcsere következne, és mindketten mennének tovább a dolgukra. Legvalószínűbben pedig azt, hogy a KP megint megcsapolja a Lucy „testét” alkotó energiamezőt. A megkérdezése nélkül persze. Amin fel kellene háborodni, és feljegyzést küldeni a latornak, hogy legalább szóljon, mielőtt lenyúl egy hamburgernyi kalóriát. Akkor a Központi Program vihorászva elnézést kérne, amibe belerezegnének a lány sejtjei. Aztán visszautalná az energiát. Csak azért, hogy egy mikroszekundummal később jelezze, hogy kéri szépen. Mivel pedig a Rendszerben minden energia és információ a Központi Program tulajdona, és permanens kizárást kockáztat az, aki ezt nem veszi figyelembe, Lucy oda is adná neki. Szó nélkül. Mégis úgy érezné, hogy fontos győzelmet aratott. A KP meg a saját győzelméről lenne meggyőződve. Ezen pedig jót nevetnének alighanem mindketten.

Itt viszont nem volt semmi. Nyújtózkodott, de csak az izmai jelezték bágyadtan, hogy most ki vannak nyújtva, de nem olyan érdekes az egész. Összegörnyedt. Védelmezőn maga köré fonta a karjait, mintha így meg tudná őrizni a Rendszer melegét. Aztán rájött, hogy ez nem ér semmit, és leengedte a kezét. Felállt. Készített magának egy kávét.

- Üdvözöllek a valódi világban! – mormogta magának.

Előző oldal Kétvirág
Vélemények a műről (eddig 1 db)