Koppány Tímea: Kristálytolvaj

Fantasy / Könyvajánló (67 katt) Jimmy Cartwright
  2024.10.02.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2024/9 számában.

Nincs egy éve, hogy a Ködcsempészről, Koppány Tímea Ammerúnián, azon belül is Baar-Shagŷr tartományban játszódó regényéről írtam ismertetőt. A főként Eric Muldoom által megalkotott világ alapvetően a sword & sorcery (azaz magyarul kard és boszorkányság) fantasy kategóriába sorolható, ám mind a helyszín, mind az írónő írói mivoltából kifolyólag Hastur Mendalla története grimdark fantasynek mondható leginkább. Nekem már az első rész is elnyerte a tetszésemet, és igazán örültem, hogy lehetőségem adódott a folytatást, a Kristálytolvajt is elolvasni, alig pár nappal a megjelenés után.

Hastur története a Kristálytolvajban lényegében ott folytatódik, ahol a Ködcsempészben befejeződik. Talán az még nem minősül túl nagy spoilernek, hogy a főhős az Árnyékföldeken, Ammerúnia túlvilágán tér magához. Maga sem tudja, mennyi idő múlva, de némi segítséggel visszatér az élők közé, ahol talán nem meglepő módon egy teljesítendő küldetés várja. Kap némi haladékot, hogy összeszedje magát, s eközben érdekes társaságra talál; vagy inkább azok őrá...

Ez a regény kicsit lassabb, kevésbé akciódús, mint az első rész. Természetesen van néhány csetepaté meg szóváltás, ám ezt inkább mondanám egyfajta road fantasynek (a road movie-k mintájára). A történet során felbukkannak ismert helyszínek is, ám Hastur a múltja miatt csak rövid ideig tartózkodik ezeken a helyeken. Ő maga hiába változott meg, mások azonban nem felejtenek, és még kevésbé bocsátanak meg. Küldetése nem csak őt magát, de az olvasót is új, izgalmas, ám az előzőekhez képest egyáltalán nem kevésbé veszélyes tájakra vezeti. Megismerjük többek között Baar-Shagŷr sűrű erdeit, s a Khaál-hegységet is.

A Ködcsempészen kívül van még pár visszatérő szereplő, akiknek a nosztalgián túl is van azért szerepük, de most nem ők a hangsúlyosak. Ahogyan az első részben, itt sem bukkan fel olyan személy, akinek semmi hatása ne lenne a történetre, a cselekmény alakulására.

Az új szereplők számomra igazán izgalmasak.

A nekromanciát és „jogos helyét” a társadalomban űző Meenach-neb-Baar-Lavaar ugyan nem túl összetett személyiség, ám annál fontosabb szerepe van. A nő, aki iránt epekedik, Aana-neb-Lytis gyönyörű, fiatal, ám nehéz természetű, ráadásul nehezen boldogul az apja halála, és anyja súlyos betegsége miatt rászállt nemesi birtok vezetésével. Aana intézője, Yasir-ank-Wyraar igyekszik mindent megtenni, hogy talpon maradjanak. Ezirányú törekvéseik okán kötnek érdekszövetséget Hasturral, Yr-aghaa Tóúrnő kegyeltjével, ám ez csak tovább bonyolítja a dolgokat.

A Kristálytolvaj története nagyjából őket vonultatja fel főszereplőként, és ez bőségesen elég is, főleg egy klasszikus fantasykhez szokott olvasónak. Mellékszereplőkből akad azért bőséggel, de mint fentebb már említettem, sosem cél nélkül.

Már a könyv elején kiderül, hogy a főszereplő megváltozott. Az Árnyékföldek időt és lehetőséget adtak arra, hogy újra és újra végiggondolhassa az életét, átélje megpróbáltatásait. Azt hiszem, ez a felütés adta meg a hangot az egész regényhez, annak megújult, némileg lelassult tempójához. Bár időről-időre előfordulnak itt is akciójelenetek, én úgy éreztem, a hangsúly átkerült a szereplők közötti dinamikára, a párbeszédekre, az őket foglalkoztató gondolatokra, az elfojtott érzésekre. Hiszen valóban, hogyan is viselkedhetne egy hitetlen, szegény sorsú tolvaj egy istennővel szemben? Vagy egy nemes úrhölggyel, aki ugyan egy kiállhatatlan fruska, viszont szemet gyönyörködtető, és az ambivalens érzések ellenére mégis felkelti a szexuális vágyat? Vagy egy konkurens hímmel, aki sokkal fiatalabb, életerősebb, ám ebből kifolyólag tapasztalatlanabb? Megvan itt mindenkinek a maga baja, és nyilván mindenkinek a saját baja a legnagyobb, mégis együtt kell működniük ahhoz, hogy ha a világot nem is, de saját magukat meg tudják menteni.

A Ködcsempészben a közelmúlt történéseinek lenyomatát véltem felfedezni, a bezártságérzetet, az egymástól való elkülönülést, az ismeretlentől való félelmet. Az első rész az én olvasatomban élesen rámutatott arra, hogy sorsunkat nem csak saját döntéseink, cselekedeteink határozzák meg, irányítják, hanem mások is befolyással vannak arra. Az egész a kívülről befolyásoltság érzetét keltette, amely ellen tehetetlenek vagyunk.

A Kristálytolvaj viszont érzésem szerint a belső vívódást jeleníti meg inkább. Azt a küzdelmet, amelyet saját magunkkal vívunk meg. Amikor azon gondolkodunk, hogy vajon a múltban a mai eszünkkel másképpen cselekedtünk-e volna, vagy egyáltalán lett volna-e más lehetőségünk az adott helyzetben. Amikor egy bármilyen felsőbb hatalomhoz intézzük szavainkat, hátha meghall bennünket, hogy segít rajtunk. Amikor hozzájuk fohászkodunk annak reményében, hogy elfogadják, megbántuk múltbéli bűneinket.

Az első kötetben fontos szerepet kapott a testiség, a nemi vágy és annak kielégítése. Ebben jórészt ennek épp az ellentéte jelenik meg, amikor Hastur újra és újra kénytelen visszafogni magát, számos okból kifolyólag. Az írónő ezzel is szemlélteti főszereplőjének jellemváltozását. Ha rosszat akarnék magamnak, azt írnám, hogy ez már-már egy romantikus fantasy, amelyben egy szerelmi nagyonsokszög bontakozik ki, ám ez rendkívül felszínes látásmódra utalna. Márpedig én is látom, hogy ennél a rétegnél sokkal mélyebb mondanivalója van a regénynek.

Hogyan nézzünk szembe az ismeretlennel, akár rajtunk kívülről, akár a bensőnkből jön?

A fentieket boncolgató kérdések, gondolatok körül szinte csak díszlet a fantasy miliő. Társadalmunk egyik komoly problémája a párkapcsolatok nem megfelelő működése, vagy akár azok teljes hiánya, a diszfunkcionális családok léte. Akárcsak a regényben Hastur, a valóságban is sokan vannak, akik tudatosan választják a magányt, félve attól, hogy kitárulkozzanak másoknak, vagy egyszerűen csak túlzottan bizalmatlanok, esetleg képtelenek bármilyen kapcsolatot kialakítani, netalán konkrétan úgy gondolják, azt hiszik, hogy mások terhére lennének azért, mert olyanok, amilyenek.

A regény szereplői mégis küzdenek, akár erejükön felül is, hogy megoldják ezeket a problémákat. Küzdenek egymásért, a saját boldogságukért, a közös boldogulásért. Hiszen az élet így, ezért működik. Aztán van, akinek sikerül, míg mások hoppon maradnak.

Fontosabb-e a hatalom, vagy az érdekházasság, mint a lelki életünk? Összeegyeztethető-e a szerelem a vágyott jóléttel? Megváltoztatható-e egy abuzív kapcsolat? A regény olvasása során ezek a kérdések is felmerültek bennem, mert úgy tűnt, ilyenekkel is foglalkozik.

Persze az is lehet, hogy ezeket csak én látom bele olvasóként ebbe az alapvetően szórakoztató irodalomnak szánt regénybe, és az írónőnek esze ágában sem volt semmiféle ilyen párhuzamot létrehozni a cselekmény és a valóság között, és mindössze egy főszereplőn létrehozott remek csavarral kívánta továbbszőni a Ködcsempész történetét, amely úgy alakult, ahogy leírta. Ámde újra és újra felrémlik bennem a tavalyi interjúnkban adott válasza az egyik kérdésemre: „A világról írok, az emberi természet valóságáról.” Véleményem szerint a Kristálytolvajban ez remekül sikerült.

A nehéz témák ellenére a regény egyébként gyorsan olvasható, stílusa könnyed, nem akad meg. Akik ismerik Koppány Tímea regényeit, nem fognak meglepődni az időnként profán kifejezéseken, a szókimondó mondatokon, plasztikus leírásokon, vagy épp a nyers igazságokon. Ebben a regényben is kellő arányban lelhető fel a tájleírás, a szereplők bemutatása – sehol egy fölösleges, helykitöltő, oldaldagasztó szó. A történet olvastatja magát, ám azért a fejezetek végén meg lehet állni. Néha talán érdemes is, hogy kicsit elgondolkodjunk az olvasottakon, vagy azok mögöttes tartalmán.

A külcsínről is érdemes pár szót ejteni. Akárcsak a Ködcsempész, illetve az Ammerúniás kötetek esetében, a Kristálytolvaj borítóját is Pozsgay Gyula alkotta. Mint az előző, ez is karakterközpontú, nincs túlgondolva, éppen annyit mutat, ami felkelti az olvasó érdeklődését. Még a stílus és a színek is igen hasonlóak, amely fontos szempont egy sorozat esetében. Szerintem jól sikerült.

Összességében azt mondhatom, hogy nem csak amiatt olvastam el néhány óra alatt a könyvet, mert még a szeptemberi Lidércfény AKF-ben szerettem volna leközölni ezt az ismertetőt, hanem azért is, mert magával ragadott a történet, érdekelt, mi lesz a szereplők sorsa. Egy jól megfogalmazott, ügyesen megírt, érdekes fordulatokkal rendelkező regény a Kristálytolvaj, amely méltó folytatása a Ködcsempésznek. Őszintén ajánlom mindazoknak, akik kedvelik a klasszikus fantasyt, de nem félnek az újdonság varázsától sem.

-------------------------------------------------------------------------------------

Infók

A regény a Delta Vision kiadónál kapható:
www.deltavision.hu/kristalytolvaj/

Közösségi média oldalak:
www.facebook.com/tarja.kauppinen.author
www.facebook.com/DeltaVisionKiado


Moly oldalak:
moly.hu/sorozatok/ammerunia
moly.hu/konyvek/koppany-timea-kristalytolvaj
moly.hu/alkotok/koppany-timea

Interjú az írónővel a Rádió Bézsben a kötetről:
www.radiobezs.hu/radiobezs_files/Archívum/2024/0924_1500.mp3

Előző oldal Jimmy Cartwright