Az elátkozott kúria - Epilógus
Epilógus
Tulajdonképpen egészen jól végződött a történet, annak ellenére, hogy miután értesítettem a főnökömet nem igazán dicsért meg, azért, mert nem vontam bele a cselekményekbe. Miután közöltem vele, hogy tudtommal a KHEO csoportvezetője vagyok és ebben a minőségemben talán ennyi döntési lehetőségem van, céklavörös arccal küldött el melegebb éghajlatra.
A leleplezett gyilkos is a megfelelő helyre került. Választott hazája egy kellemetlen fegyintézetében tölthette élete további részét. Egyébiránt kedves főnököm Kanizsai Ödön, miután megnyugodott, készséggel engedett el egy kis szabadságra, amit kedvesemmel Andival szándékoztam tölteni kettesben.
Mint utóbb kiderült olyan nagy érdeklődésre tartott számot az ügy a nemzetközi sajtó részéről, hogy még a belügyminiszter fülébe is eljutott. Pár nap múlva felhívott Ödön azzal a hírrel, hogy a miniszter úr személyesen szeretne nekem gratulálni a bűnügy felgöngyölítése miatt, és ezért vágjam magamat glédába és jelenjek meg a minisztériumban.
Nem mondom, hogy nagy örömmel, de eleget tettem a meghívásnak, és csinosba öltözve meg is jelentem. Papp Sándor a belügyminiszter igazán kedves és érdekes embernek bizonyult. Mivel állami kitüntetéssel nem tudott szolgálni részemre, felajánlotta teljes körű támogatását a KHEO részére. Szaván is fogtam, és pofátlanul saját főhadiszállást kértem a csoport számára. Kedélyes borozgatásunk közben megemlítettem az ügy egyik jelentős résztvevőjét, a lápfeneki kúriát neki, mint lehetséges épületet. Néhány telefont megejtett, majd kezet ráztunk rá. A kúria amúgy is egy kihasználatlan állami fenntartású épület volt és beleillett a fejlesztési tervekbe.
Fecó és vele együtt az összes újdonsült ismerősön roppant boldog volt, hogy a székhelyünket a kis községükbe helyeztük át, csak Ödön főnökömet kellett felmosni a padlóról a hír hallatára.
Sok és nehéz munka lesz az épületet használhatóvá tenni, de idő az volt bőven, ugyanis miután Ödönt felmosdatták, közölte velem, hogy van még egy elintézetlen esete a csoportnak. A Bakony-háti kőzúzó rém esete még felgöngyölítetlenül hevert a fiókban, tehát a szabadságolás után ideje lesz nekilátni annak is.
A falubeliek pedig örültek, hogy megszabadultak a kúria rémeitől és kísérteteitől. Igaz, én ebben nem voltam teljesen biztos. Még élénken emlékeztem a kriptába bekúszó fekete alakra.
