Tükör (Egyperces horror novella)
Gyermekkorom szörnyei egész eddigi életemet végigkísérik. Hiába csak olvastam és néztem őket, valami úton-módon jelentkeztek akkor is, amikor én azt nem akartam. Valamikor magamra hagytak, valamikor meg magukhoz öleltek. De soha nem tudtam szabadulni tőlük. A szüleim már gyermekkoromban furcsállták ezekhez a dolgokhoz való vonzódásomat, de rám hagyták. Néha azt látom a szobámban, hogy a kis tükör sarkánál karmok vannak, és kapaszkodnak a szélébe, mint valami éles hústépő karmok valami ocsmány ráncos dögön, aminek pirosan világító szemei vannak. Volt időszak, amikor felnőtt koromban elért a szörny karma, de vissza tudtam verni a támadását. Ahogy nézem az ágyról a tükröt, szembenézek magammal, rájöttem, hogy én vagyok maga a szörny, amitől meg akartak óvni.
Sümeg 2024. 6.18.
