Egy szál vörös rózsa
Róbert nemrég lett arkangyallá minősítve. Megdolgozott érte rendesen. Most se kérdezett vissza, ennek a hétgyermekes apának miért kell meghalnia. Meg kell, mert itt az ideje. Róbert kinyitotta a kilenc személyes, majd huszonöt éves kisbusz bezárt ajtaját, és bepasszírozta magát az anyósülésre. Aztán eszébe jutott, egyszerűbb lenne, ha a szárnyait visszahúzná. És valóban, így kissé kényelmesebb is.
– Szia Róbert!
– Mindenható, te itt?
– Én mindenhol ott vagyok, hisz tudod.
– Mi járatban? Csak nem a belső ellenőrzés pattog megint?
– Á, dehogy. Bár az igaz, marhára paranoiás egy népség.
Mindketten elnevették magukat.
– Kitaláltál valamit?
– Oh, igen. Gyors halála lesz. Amikor megy hazafelé, bele fogok nyúlni a kormányba.
– Hmmm... de akkor ő lesz a hibás. A biztosító nem fizet, és a családja nagyon nehéz helyzetbe kerül.
– Nem, műszaki hibát fognak megállapítani. Nézd csak, van menetrögzítő kamerája. Elől és az utastérben is. Látni fogják, ő megpróbálta, de nem ment neki.
– Akkor a szerelőt fogják elővenni?
– Persze. De aztán megállapítják, hogy nem hibázott.
– Szegény. Lesz egy igazán szar fél éve.
– Ez igaz, de ezek után sokkal alaposabban fog dolgozni. Megmentve ezzel sok ember életét.
– Alaposan felkészültél, látom. Tudtam én, hogy megérdemled az előléptetésed arkangyalnak.
– Teremtőm, azt te már ezer éve is szeretted volna! Csak nem ment át a bizottságon. Amit mellesleg ugyancsak te alkottál!
Megint nevettek. Hamarosan műszak vége, és jön Imre, hogy utolsó útját beteljesítse.
– Jössz a partira este, Robi?
– Naná, ki nem hagynám! Sátán megint kihívott téged ivós pingpong labda dobálásra.
– Tudod milyen. Nem adja fel sohasem. A melót is halál komolyan veszi.
Megint nevetni kezdtek, mert másodállásban a Sátán, a halál is már egy jó ideje. Csak a melós ruhája más!
– Teremtőm, ez most nem volt szép tőled! Viszont nagyon bejött ez a kis szóvicc.
– Jó, igazad van.
– Maradsz a projekt végéig?
– Nem, sőt igazából jöttem szólni, lefújták Imre halálát.
– Na, mi történt? Újraírták az élet könyvét megint?
– Igen, mert a hét éves Julcsi Ausztráliában kibékült Petivel. Aki egy szál virággal várta ma az iskola előtt.
– Nafene, az a vásott kölyök rájött végre, mekkora seggfej volt?
– Igen, rá. Emiatt viszont Julcsinak nagyon jó kedve lett, és felhívta a Magyarországon élő nagymamáját.
– Akkor a mamit nem üti el az autó ma délután?
– Nem, mert annyira boldog, hogy pogácsát süt a hajléktalan szállónak. Így ma az tömve lesz!
– Akkor az atya sem fogja eltörni a lábát holnap.
– Nem, és így Imrének sem kell meghalnia.
– Értem. Akkor szervezhetem újra a teendőim.
– Valahogy úgy.
– Mikor jöjjek vissza Imréért?
– Pontosan hetvennyolc év múlva.
– Az igen! Százhat évig fog élni?!
– Bizony! És a temetésén csak a szűk családjából nyolcvankilencen lesznek ott. Meg még az ismerőseik, és az egyéb rokonság. Pontosan kilencszáztizenegy ember érkezik. És kilencszáztizenkettő fog távozni.
– Na! Csak nem itt fog megszülni a temetőben Margitka?!
– De bizony!
– Azért nem semmi, hallod! Mire nem képes egy szál vörös rózsa és némi kedvesség?!
– Ugye. Na, megyek is, mert Szent Péter már megint pipa valamiért.
– Kösz, hogy szóltál, Uram. Intézkedem azonnal.
És az angyal a kazánházban termett abban a pillanatban, ahol Imre dolgozott. Benyúlt a forró csövek közé, és az egyiket egyetlen mozdulattal eltörte.
Imre majd felrobbant a méregtől. A műszak lejárta előtt három perccel eltört a kazánházban az egyik fő nyomócső. Ömlött kifelé a forró gőz.
– Fasza! Már csak ez hiányzott az életemből. Mondd, Uram teremtőm! Miért haragszol rám?!
Aznap Imre túlórázott! Emiatt kislányának, Emesének iskolai szereplésén nem jelent meg időben. Mivel háromórás késéssel tudott csak az autójába beülni, lekésve alaposan a saját halálát. Mert a mennyországi élet könyvét írók másképp rendelkeztek sorsáról. Látni fogja felnőni gyerekeit, mind a hetet, az unokáit, mind a harmincegyet. De még a dédunokáit is mind a hetvenkettőt. Csak Marcsi dédunokája kislányát nem láthatta már, mert ő a temetésén fog megérkezni. Mindez egy kis kedvesség, egy szál vörös rózsa miatt.
Vége...
