Séta
talpam alatt avar ropog
s rég lehullott gallyak hangja
lopja vissza pillanatra
tompa jajjal, szürke színnel
apró fáradt szívveréssel
csalókán az életet
tán ha ásnék, mit nem teszek
lelhetnék még élő sejteket
lehetnék egy búzamag
lelkében, hol nincs bú se fagy
a tavasznak ígérete
Naptól lopott képét fényét
a Hold a halott fákra veti
mennyi lerágott szürke csont
áll itt holtában is büszkén
saját sírján torz keresztként
vagy vágyam festékbe mártsam,
hogy vászonra rászórva lássam
megszáradt rögök mögött
a csöndet, mely elköltözött
belőlem máshová…
talpam alatt avar ropog
s rég lehullott gallyak hangja
lopja vissza pillanatra
tompa jajjal, szürke színnel
apró fáradt szívveréssel
csalókán az életet
Szentes, Hősök erdeje
