Álmok útján

Szépirodalom / Novellák (157 katt) Tad Rayder
  2024.06.07.

Az ágyamon feküdtem, miközben az év végi vizsgáimra gondoltam, amiknek már most tudom az eredményét. Az egész évet ellazsáltam, és most meg fő a fejem. De sokkal jobban szeretem a gondtalan életet, a haverokkal való szórakozást, meg hát a csajok amik elmaradhatatlanok az egyetemi évekből. Most is itt fekszik mellettem egy, aki mind közül eddig a legkülönlegesebb, és akiben megláttam azt, hogy mellette lehet jövőképem. Amióta elhunytak a nagyszüleim elveszettnek éreztem magam és a tanulás mellett még az írásnak szenteltem azt az időt, ami fent maradt abból, amit nem a haverokkal és bulizással töltöttem. De mellette tejesen más minden meglett egy komplett cél, amit vele együtt akarok elérni. A közös család. Tudom, hogy még fiatal vagyok de az érzelmeim nagyon biztosak iránta. S a mellette töltött idő ráébresztett arra, hogy az egykori link alakból egy céltudatos ember lett, aki tudja mit akar.

Eljött a vizsgák ideje. Izgultam, de ő mindenhova elkísért engem, és egyfajta biztonságot adott nekem, és úgy kezdtem el a vizsgát, mintha végigtanultam volna az elmúlt időszak minden napját. Magabiztosan és határozottan. Kihúztam a tételt, és szép lassan amíg a helyemre nem értem olvastam a tételt amit húztam. Ennyi állt a cetlin: ÁLLAMALAPÍTÁS. Leírtam mindent, amit eddig tanultunk róla és én tudtam, de a legfontosabb a dátum volt. Augusztus 20-án van a dátuma és az államalapítást I. Szent Istvánnak és Géza fejedelem államszervező munkájának köszönhette a magyarság. Még húsz perc volt vissza a vizsgából, de én már majdnem készen voltam. „Morvai Bálint jelentem kész vagyok.” – nyugtáztam magamban.

Amikor kiengedtek minket, az ajtó előtt állt a folyosón az ablak előtt, és egyből a körmeit néztem meg, mert már ismertem annyira, ha izgul, akkor a körmét rágja. Most is beigazolódott, amit éreztem, de én így imádtam. Amikor odaértem hozzá, rögtön kérdezgetni kezdte.

– Na hogy sikerült? Milyen volt?

Hirtelen annyi kérdés volt ez számomra, hogy csak annyit tudtam mondani.

– Mindent leírtam, ami eszembe jutott.

Láttam az arcán, hogy nincs a válaszommal megelégedve.

– Nyugi teleírtam a lapot és olyat húztam, amit még tudtam is.

Ezzel a válaszommal láttam, hogy megkönnyebbült, és egy csókot leheltem az ajkára. Hazafelé menet az esti programról kérdeztem Lilit, és azt mondta, hogy egy mozi jól esne velem kettesben. Így hát kiválasztottuk, és a Sose hátrálj meg! című 2008-as filmre esett a választásunk. Mindketten láttuk már, de valahogy mindegyikőnket vonzott az a csillogó világ és a féktelen bulizás, ami a filmben jelen volt. Persze nekem erről más is eszembe jutott, ha már ezt a filmet néztük de a múltamból kifolyólag ez nem is csoda. De az múlt, az már csak múlt.

Közben bontottunk egy pezsgőt a vizsgám alkalmából és bár azt szokták mondani, ne igyunk előre a medve bőrére, és minden zokszó nélkül elfogyasztottam Lilivel az üveg pezsgőt. Megittuk és utána csak éjszaka ébredtem fel arra, hogy hűvös szellő járja át a szobát. Persze hogy így volt, mert nyitva maradt a terasz ajtaja. Lili békésen aludt mellettem, és a kezét az én mellkasomon pihentette. Tudtam, hogy ez megnyugvást hoz neki, hogyha érezheti a testem közelségét. Biztonságot adtam neki.

Betettem a terasz ajtót, és amíg nem tudtam visszaaludni, az elhunyt szeretteimre gondoltam, köztük is a nagyszüleimre. Az jutott eszembe, amikor mindig biztattak az írással kapcsolatban. S bennem az ő támogatásuk révén megszületett egy rövid, de annál motiválóbb mondat. NE ADD FEL! Azóta is, amikor leülök a gép elé olyan, mintha az álmok útján járnék, és a saját álmomat írnám. Nekem ezt jelenti az írás. A kifejezés és a szabadság egy formája, ahol minden fájdalmamat, ha van – márpedig az évek során volt benne részem – ilyen módon kiírhatom magamból.

Nagy nehezen én is visszaaludtam, de előtte Lilinek adtam egy puszit, amit ő csak úgy nyugtázott, hogy még jobban hozzám bújt, és megszorította a kezem. Reggel amikor felébredtünk, már nyolc óra elmúlt, és azonnal nyugtáztam magamban, hogy elkéstem az aznapi vizsgámról. Gyorsan elkészültünk és rohantunk be az iskolába mint az őrültek. Láttam, és mindjárt gyanús is lett, hogy senki nincs kiöltözve, valahol idegesebb lettem, valahol meg megnyugodtam. Ennek ellenére azonnal kerestünk egy illetékes tanárt, hogy megkérdezzük, melyik teremben lesz a mai vizsga matematika tantárgyból, és a válasz miatt teljesen lehiggadtam. A válasz így szólt.

– Nyugodjon meg Bálint a matematika vizsga csak holnap lesz.

Összenéztünk Lilivel és felnevettünk.

– Hú, ez nagy meg könnyebbülés! – tört ki belőlem még a tanárnő előtt, s ezután ő is felnevetett.

Hazamentünk és a nap hátralévő részében az egész nap relaxként zenét hallgattunk, és csak estefelé vettem elő a matektételeket. Este kilenc óráig, miután lezuhanyoztunk, még azokat bújtam, de fél tízre már álomországban voltam Lilivel együtt. Biztonság kedvéért most állítottam ébresztőt, és amikor reggel csörgött már kipihenve ébredtem.

Bementem a vizsgára Lilivel az oldalamon és olyan könnyedséggel írtam meg a matek vizsgafeladatot, hogy továbbra is az álmok útján járhattam ennek köszönhetően. Pár nappal a vizsga után, mint kiderült, sikerült, és végre végeztem az egyetemi éveimmel, ahol történelem és kronológia szakon végeztem. Az álmok útjára léptem, ahol a szaktudás mellett az írással is többet foglalkozhatom majd a jövőben.

Írta: Németh Balázs
Sümeg 2024. 6. 1.

Előző oldal Tad Rayder